Nem eszi a gyerek a gyümit?

Mondjuk nálunk eszi, csak nem azt, amit éppen kellene, nem akkor, meg nem annyit...Örök harc. (Sóhaj.) Úgyhogy kész öröm az alantihoz hasonló képeket találni, megcsinálni a kölkeknek, bezsebelni az olcsó dicsőséget, aztán hallgatni a nyaggatást: van még itthon banáááán? Van még itthon kiviiiii?

Töltött minipizzák

Ez a recept friss és ropogós, legalábbis most, mikor a blogbejegyzést írom, ugyanis a Blikk Nők Konyha 2012 májusi számából való. Amúgy meg valszeg időtlen, a mi családunkban biztosan az. Az elején kicsit idegenkedett tőle a család, mi ez a marhaság, hogy a töltelék el van dugva a pizzába, de a végén nagyon jól sült el a dolog, azt terveztem, reggelire is marad belőle pár darab, rágcsálni iskolába menet -- hát nem maradt, még az este rájártak és orvul elhordták. De ez a tetszés jele, nem?

Amúgy, mint a gasztroújságokban megjelent recipék egy jelentős részét, ezt sem szabad készpénznek venni, mert akkor sosem lesz belőle étel. Nem tudom, mit csinálnak, hova figyelnek, de simán megírhatnánk a Blikk Nők Konyha hibalistáját, úgyhogy figyelni kell és türelmesen alakítgatni a recepteket, persze nem alapjában, csak kicsit.
Itt például egy csipet sót írtak elő a 40 deka lisztből készült tésztához, hát ha annyit teszek bele, meg sem érezni, tiszta ízetlen lett volna az egész. Két nagycsipetet szórtam, de hármat is elbírt volna. A folyadékot pedig sikerült szinte teljesen kifelejteni a műleírásból, ha nem vagyok észnél, valami morzsalékos trutyit állítottam volna elő a kukának.

Azért a fentiek senki kedvét ne szegjék, mondom az igazán takarékos és egyszerű hozzávalókat:
-40 deka liszt, plusz valamennyi megszórni
-2,5 deka élesztó (és tényleg ennyi)
-fél teáskanál cukor
-1 ek. olívaolaj
- (egy csipet helyett) két csipet só
- a töltelékhez bármi, a BNK-recept szerint paradicsom,sonka,mozzarella, meg bazsalikom, de én aprított fűszeres kolbászt és karikázott zöldhagymát használtam, a húsmentes változathoz meg paradicsomot és  trappista sajtot,némi bazsalikommal és borssal.


Fél deci langyos cukros vízben elmorzsoljuk az élesztőt és rászórunk két kanál lisztet, aztán hagyjuk a kovászt kelni, míg szép bugyborékos nem lesz. Nagyobb tálba tesszük a lisztet a sóval,beleöntjük az élesztőt -és én fél deci olívaolajat és fél deci vizet is küldtem rá, különben sosem lesz rugalmas tésztánk, csak morzsalékunk. A deszkához csapkodva jól kigyúrjuk,letakarjuk, meleg helyen megkelesztjük. Közben a tölteléknek való hozzávalókat felaprítjuk, a kolbászt és lepirítottam a hagymával,bazsalikommal, a paradicsomot elkevertem a reszelt sajttal, megsóztam, megborsoztam. 
A megkelt tésztát szépen vékonyra kinyújtjuk és egy nagyobb pohárral korongokra kiszaggatjuk. Kicsit nyújtófával még ellapigatjuk, olívaolajjal vékonyan megkenegetjük, töltelékkel megrakjuk, aztán félbe hajtjuk, mit egy kagylót és vízbe mártott ujjbegyeinkkel körben a széleket lapigatva lezárjuk. Kétszáz fokra előmelegített sütőben úgy 15-20 perc, látni fogjuk, mikor szép pirosbarnás. Isteni finom, sajnos ez az oka, hogy fényképet nem tudok róla mellékelni. Mire előszedtem a gépet, szőrén-szálán eltűnt mind a kb. 25 töltött pizzácska...
 

Zöldborsós laskagombatokány

Ezt a kaját vagy húsz éve csinálom, és nem véletlenül. Gyorsan megvan és nagyon fincsi. Ráadásul imádom a friss laskagombát!
Vettem is a minap úgy negyven dekát, meg előkotortam hozzá a mélyhűtőben mindig lappangó univerzális zöldborsóból egy adagot és nosza.
A gombát kisebb darabokra vágtam, a szárát most fájó szívvel eldobtam, mert időhiány miatt most nem tudtam bajmolódni a tisztításával (pedig jó kis gombaalaplevet csinálhattam volna belőle!). A borsót kicsit előfőztem. Közepes fej aprított vöröshagymát kis olajon fonnyasztottam, rádobtam a gombát és lassú tűzön összepároltam, közben sóztam, borsoztam. A laskának kicsit több idő kell, mint a se íze, se bűze csiperkének. Meghintettem pirospaprikával és felöntöttem egy kis vízzel, s még némi párolás után belekevertem a már majdnem puha borsót. Egy pohár tejfölben egy szolid kanál lisztet elkevertem, ezzel habartam be a gombámat,aprított majorannával meghintettem, egyet kavartam rajta, s kicsit utánasóztam. Tulajdonképpen ennyi. Párolt rizzsel ettük.

 

Mindent bele! -tészta

Vannak a konyhának nehéz napjai... Mikor abszolút nem jut eszedbe semmi főznivaló, de leginkább herótod van még a fakanál gondolatától is... nemhogy még kitalálj valami frappánsat...bevásárlás a Holdban... Na,szóval ezeken a napokon életmentő, ha van ez, meg az a spájzban,hűtőben. Még jobb, ha van spájz a lakásban. Vagy legalább hűtő.

Na szóval, most volt egy ilyen napom és leszögeztem magamban, ez teljesen normális, se dilidokihoz, se depiterápiára nem kell mennem,mindössze az van, hogy besokalltam attól, hogy alig lépek ki a gyerekekkel az iskolakapun, mindkettő kezében egy-egy vaskos,cukros szénhidrátbomba (na jó, nem is, legtöbbször gyümölcs), lenyelik az utolsó falatot és máris azt óbégatják: anya, mi lesz a vacsora? Ilyenkor legszívesebben levágnám az összes táskát a földre: pirítós, az lesz a vacsora! Na!

Milyen jó, hogy még az én irtó vacakul felszerelt háztartásomban is van némi kajakészlet, amiből VALAMIT azért lehet rittyenteni.Szóval kiturkáltam, amit lehet és a következőket találtam:

-tészta

-mirelite zöldbab

-némi sajt

-két paradicsom

-mindenféle mediterrán fűszer

-egy szép kis cukkini

-valamicske baconszalonna, de épp csak hogy

-vöröshagyma rogyásig

-fokhagyma

A tésztát kifőzzük. Közben nekiesünk a szósznak, én az aprított vöröshagymán szalonnát fonnyasztottam, ezalatt megfőtt az előzőleg kis vízben párolódni feltett zöldbab.A szalonnára rákarikáztam a cukkinit, összesütöttem, sóval-borssal fűszereztem. A paradicsomokat apróra kockáztam, hozzáadtam. Fűszereztem friss kakukkfűvel,bazsalikommal,petrezselyemmel. Beletettem a zöldbabot és megszórtam reszelt sajttal. Nagyon finom volt és ami jó, hogy tovább gondolható. 

Variációk:

-padlizsán, gomba, paradicsom

-sonka,brokkoli,paprika,füstölt sajt

-répakocka, paradicsom,füstölt sonka

-kukoricakonzerv,sonka,kaliforniai paprika

u.i.: A kép se csúnya szerintem...

Megvan a legjobb csokitorta!!!

Pszichedelikus találkozás.
Egyszerű kis szerdai sütinek indult, aztán mennyei hedonizmusba torkollt, heves utókönyörgésekkel, hogy naaa, anya, ezt még egyszer!
Ami tök fura, mert amúgy Tejfölös csokoládékuglóf néven jelentkezik A család konyhája című kis A/5-ös sorozatban, a Piskóták percek alatt kötetkében és a tejföl, meg a kuglóf együtt nálam amúgy maximum egy szokásosnál színtelenebb, de kiadós rókázás képében rémlene fel. Brrr.
A recept egyszerűsége és a hozzávalók viszonylag kevés volta viszont legyőzte előítéleteimet, úgyhogy nekiláttam. Ami még a javára szól, hogy ráadásul hamar megvan, munkával és sütéssel együtt 50 perc alatt megoldható a dolog.

Kell hozzá:
25 deka cukor (én 17-8 deka arányban kristályt és barnát tettem bele)
25 deka rétesliszt 
1cs. sütőpor
10 deka kakaópor
1 kisk. szódabikarbóna
0,6 dl olaj
2 dl tejföl
másfél deci víz (nálam inkább kis híján két deci lett)
2 tojás

A sütőt tekerjük 180 fokra (gáz 3-as). Kivajazunk egy kuglófformát (én elkényeztetett módon szilikont használtam). Itt jön a dolog egyik legszebb része: az összes hozzávalót szépen, egymás után egy keverőtálba öntjük,tesszük, szórjuk, verjük és elektronyos habverővel jól összedolgozzuk. Lényeg, hogy a cukor ne sercegjen a fog alatt, szóval kell egy bő öt perc a gépnek, mire egyneműsíti a tésztát. Sima és könnyű lesz, mint egy bárányfelhő.
Mehet a formába, aztán meg a sütőbe, elvileg 35-40 percre, én 40-re hagytam bent és ez lett a befutó. Ha kivesszük, pihentessük tíz percig, sőt még jobb, ha hagyjuk kihűlni, mert így csoda tuti módon bevonhatjuk valamilyen fini csokimázzal. Nálunk kész csokiöntet csurgott rá, ami valami fantasztikusan leszivárgott a tészta hajszálcsövecskéin át a belsejébe (esküszöm, ez már fizika...) és enyhén átitatta, különleges ízzel ajándékozva meg. Mivel a Középsőnek éppen szülinapja volt, kissé kidíszítettük a sütit, ami azt eredményezte, hogy a család kis híján megette a dekort is, némelyeknek mű-ezüstcsillagok lógtak a szájukból... szégyen...
(További alternatívák: vaníliafagyival, tört mandulával megszórva, tejszínhabrózsákkal...)

Töltsd a krumplit, pajtás!

Most én is olyan vagyok, mint abban a Sandra Bullock-Denis Leary főszerepelte, egy lepukkant párocska körül forgolódó kedves vígjáték bumfordi nyomozója, aki minden, nyilvánvaló nyom láttán azt ismételgette: nem lehet ilyen egyszerű...nem lehet ennyire egyszerű...

Hát kérem, a töltött krumpli ebbe a kategóriába tartozik, hihetetlen konyhai akrobata, beleadható minden otthoni, fogalmunk-sincs-mire-használandó alapanyag, elrontani szerintem lehetetlen. És ami a meglepő, akárhogy is csűri-csavarja az ember, mindig finom lesz a végeredmény!

Belebotlottam egy sor töltött krumpli receptbe, mindet ki is fogom próbálni, ide most egy már abszolvált és egy melegen ajánlott műleírást adok, mindkettő páratlan a maga nemében. A receptek Tabányi Gábortól, a Belgian Brasserie séfjétől valók, egy régebbi Praktika magazin receptoldalairól téptem ki valamikor.

A majorannás darált húsossal kezdtem, a nagyobb krumplikat természetesen előtte héjában megfőzzük, bár ami igaz, én azonnal letértem a járt ösvényről a dzsindzsásba és félbevágva a sütőbe vágtam egy tepsibe a krumplikat...Mindegy is, közben két evőkanál olajon megdinsztelünk egy kis fej felaprított vöröshagymát (én egy gerezdnyi fokhagymát is, mert anélkül szerintem el sem tudnék aludni), majd megszórjuk pirospaprikával, és belekeverünk tetszés szerint választott 50-60 deka darált húst, ez lehet pulyka, sertés, akinek futja, marha is. Sózzuk, borsozzuk, bőven meghintjük szárított majorannával és lefedve puhára pároljuk. Tabányi belekeveri a tejfölt, én nem tettem, hanem a végén a kivájt és megtöltött krumplifeleket koronáztam egy-egy kanálnyival. A képen szemmel láthatólag zöldborsók vigyorognak a töltelékben/mellett, hááááát igen, bevallom, én önhatalmúlag tettem bele, annyira szépen kérte...

A krumpli héját ne hámozzuk le, mert sokkal érdekesebb, finomabb és vitaminosabb amúgy, viszont némileg vájjuk ki a belét. El ne dobjuk a jó bélt, hanem keverjük csak szépen a húshoz és párolgassuk össze vele! A megtöltött pityókákat szórjuk meg egy kis reszelt sajttal (füstölt is lehet), majd tíz percre tegyük vissza a sütőbe.

 Nyami.

A másik recept is vonzó, csirkés-májas és zelleres.
Ehhez vajon póréhagymát kell párolni, s kockára vágott 40 deka csirkemellet adni hozzá, 20 deka csirkemájjal együtt. Só, bors, pirítás.
Az eredeti recept szárzellert ír, de arcátlanság lenne a falusi közértben angol zellert reklamálni, úgyhogy én zellerzöldet használok, s nem is keveset. Felaprítom, a húshoz keverem, megszórom némi liszttel, felöntöm kis doboznyi főzőtejszínnel. Egyet forralok rajta, kész.
A többi ugyanaz.
Egy pohár hideg sörrel...:-)