2013. február 25., hétfő

Ferdinánd, a tésztacsiga



Hát, nekem nem kenyerem a Borbás Marcsi, mintha kicsit túlpozicionálnák a magyar médiában, a gasztroangyalkodása is idegesít, de most kicsit meg kell kövessem, mert a minap megsütöttem az általa az egyik Praktikában közölt Ferdinánd süteményt. Egész este azt zabáltuk, annyira finom, kellemes, letehetetlen, még, még, még...!
A karcagi eredetű recept hozzávalói nem bonyolultak:
40 deka finomliszt
3 tojássárgája
4 deka vaj
2 deka élesztő
2 deci tej
2 ek. kristálycukor
csipetnyi só

A töltelékhez: 10 deka vaj, 14 deka cukor, 1 vaníliás cukor
A locsoláshoz: 1 rúd vanília, vagy 1 tasak vaníliás cukor (én az utóbbit használtam), 1-2 ek. cukor, 1,5 deci tejszín (nem volt otthon, natúr jogjurttal helyettesítettem, nagyon fincsi lett azzal is).

A kis cukorral langyos tejben felfuttatott élesztőt összekeverjük a liszttel (szitáljuk a tálba!), tojással, sóval, az első adag cukorral. Összegyúrás közben mehet bele a felolvasztott vaj - ezzel sima, ruganyos tésztává dömöcköljük, letakarva kelhet egy (Marcsi szerint) fél órát, nekem inkább háromnegyed kellett.
A töltelékhez habosra keverjük a vajat a kétféle cukorral. A megkelt tésztát lisztezett deszkán vékonyabb, nagy téglalappá nyújtjuk (nálunk természetesen nem lett szabályos, inkább hétszögnek volt mondható, de sebaj...), jól bekenjük a cukros vajjal, aztán felcsavarjuk, mint egy bejglit. A tekercsből jó háromujjnyi vastag szeleteket vágunk és egy kivajazott, magasabb peremű tűzálló tálba rakosgatjuk, nem túl szorosan egymás mellé. (Én először kör alakúval próbálkoztam, de kidagadt a tálból, mint a versikebeli tüdő,úgyhogy menet közben átkerült egy nagyobb, szögletesebbe.)Langyos helyre tesszük és még kelesztjük egy fél órát, közben jól bemelegszik a sütő is (180 fok). A recept szerint 20 perc kell neki, hát szerintem nem - vagy legalábbis az én villanysütőmet nem plutóniummal hajtják, mint a Borbás Marcsiét. Nekem inkább negyven perc kellett, és közben még meg is fordítottam a tésztát egyben, mert nem találtam elég szép barnának az alját. Elvileg a felforralt vaníliás, cukros tejszínnel kéne meglocsolgatni a kész süti tetejét - én lustaságból a langyos joghurtos miskulanciával csináltam ugyanezt, de a lényeg ugyanaz: tegyük még vissza további negyedórára a sütőbe, hogy a kulimász gyönyörűen rákaramellizálódjon.
Langymalegen tényleg valami fenomenális. (A béna képért bocsi, mivel este volt, nem reszkírozhattam meg a nappali felvételt, ugyanis addigra a recept alanyából morzsányi sem maradt volna...)