Ferdinánd, a tésztacsiga

Hát, nekem nem kenyerem a Borbás Marcsi, mintha kicsit túlpozicionálnák a magyar médiában, a gasztroangyalkodása is idegesít, de most kicsit meg kell kövessem, mert a minap megsütöttem az általa az egyik Praktikában közölt Ferdinánd süteményt. Egész este azt zabáltuk, annyira finom, kellemes, letehetetlen, még, még, még...!
A karcagi eredetű recept hozzávalói nem bonyolultak:
40 deka finomliszt
3 tojássárgája
4 deka vaj
2 deka élesztő
2 deci tej
2 ek. kristálycukor
csipetnyi só

A töltelékhez: 10 deka vaj, 14 deka cukor, 1 vaníliás cukor
A locsoláshoz: 1 rúd vanília, vagy 1 tasak vaníliás cukor (én az utóbbit használtam), 1-2 ek. cukor, 1,5 deci tejszín (nem volt otthon, natúr jogjurttal helyettesítettem, nagyon fincsi lett azzal is).

A kis cukorral langyos tejben felfuttatott élesztőt összekeverjük a liszttel (szitáljuk a tálba!), tojással, sóval, az első adag cukorral. Összegyúrás közben mehet bele a felolvasztott vaj - ezzel sima, ruganyos tésztává dömöcköljük, letakarva kelhet egy (Marcsi szerint) fél órát, nekem inkább háromnegyed kellett.
A töltelékhez habosra keverjük a vajat a kétféle cukorral. A megkelt tésztát lisztezett deszkán vékonyabb, nagy téglalappá nyújtjuk (nálunk természetesen nem lett szabályos, inkább hétszögnek volt mondható, de sebaj...), jól bekenjük a cukros vajjal, aztán felcsavarjuk, mint egy bejglit. A tekercsből jó háromujjnyi vastag szeleteket vágunk és egy kivajazott, magasabb peremű tűzálló tálba rakosgatjuk, nem túl szorosan egymás mellé. (Én először kör alakúval próbálkoztam, de kidagadt a tálból, mint a versikebeli tüdő,úgyhogy menet közben átkerült egy nagyobb, szögletesebbe.)Langyos helyre tesszük és még kelesztjük egy fél órát, közben jól bemelegszik a sütő is (180 fok). A recept szerint 20 perc kell neki, hát szerintem nem - vagy legalábbis az én villanysütőmet nem plutóniummal hajtják, mint a Borbás Marcsiét. Nekem inkább negyven perc kellett, és közben még meg is fordítottam a tésztát egyben, mert nem találtam elég szép barnának az alját. Elvileg a felforralt vaníliás, cukros tejszínnel kéne meglocsolgatni a kész süti tetejét - én lustaságból a langyos joghurtos miskulanciával csináltam ugyanezt, de a lényeg ugyanaz: tegyük még vissza további negyedórára a sütőbe, hogy a kulimász gyönyörűen rákaramellizálódjon.
Langymalegen tényleg valami fenomenális. (A béna képért bocsi, mivel este volt, nem reszkírozhattam meg a nappali felvételt, ugyanis addigra a recept alanyából morzsányi sem maradt volna...)

Antimemória Ciabatta

Ha tehetem, szívesen bekukkantok Wholeliving-hez, tök jó fej,igényes és környezetbarát, két gyerekes és állatira kreatív anya, ráadásul szuper receptjei vannak, meg - iriységjel:-)- s.k. kertje a természet nagyon lágy ölén (nézzétek csak a legutóbbi bejegyzésénél a betakarításról született fotókat!), mindenféle zölddel teli. Mázlista.
Mielőtt végképp elönt az epemirigy:nála találtam egy jó kis Ciabatta leírásra,amiben figyelmeztetett a hosszú kelesztés fontosságára,s igyekeztem is nem elfelejteni. Sajna átestem a paci túlfelére, és majdnem két napra ott hagytam a begyúrt tésztát a konyhapulton, az előírt 12-13 óra helyett...Lágy és finom kovászillat lengte körül, mikor sűrű bocsánatkérések közepette megközelítettem. Kissé nehézkes kisebb cipószerűre szaggatni (kanalat használtam),majd forró sütőbe rendezgetni, viszont 25 perc alatt kész és az illata...nagyon wow! Belül lukacsos,kívül meg szuper ropogós! Elvileg 4-5 darab jön ki ennyiből.
Meg is töltheted, ha kihűlt: olívaolajjal meglocsolod a kettévágott bucikat, aztán némi fokhagymával bedörzsölöd, mozzarellát, paradicsomot raksz rá, frissen tört borsot, bazsalikomot, mentát...
S akinek ehennyiii jóóóó kevéééééés, azt érje gááááncs és meeegvetéééés - éneklik a Varázsfuvolában (asszem...)

Nem eszi a gyerek a gyümit?

Mondjuk nálunk eszi, csak nem azt, amit éppen kellene, nem akkor, meg nem annyit...Örök harc. (Sóhaj.) Úgyhogy kész öröm az alantihoz hasonló képeket találni, megcsinálni a kölkeknek, bezsebelni az olcsó dicsőséget, aztán hallgatni a nyaggatást: van még itthon banáááán? Van még itthon kiviiiii?

Töltött minipizzák

Ez a recept friss és ropogós, legalábbis most, mikor a blogbejegyzést írom, ugyanis a Blikk Nők Konyha 2012 májusi számából való. Amúgy meg valszeg időtlen, a mi családunkban biztosan az. Az elején kicsit idegenkedett tőle a család, mi ez a marhaság, hogy a töltelék el van dugva a pizzába, de a végén nagyon jól sült el a dolog, azt terveztem, reggelire is marad belőle pár darab, rágcsálni iskolába menet -- hát nem maradt, még az este rájártak és orvul elhordták. De ez a tetszés jele, nem?

Amúgy, mint a gasztroújságokban megjelent recipék egy jelentős részét, ezt sem szabad készpénznek venni, mert akkor sosem lesz belőle étel. Nem tudom, mit csinálnak, hova figyelnek, de simán megírhatnánk a Blikk Nők Konyha hibalistáját, úgyhogy figyelni kell és türelmesen alakítgatni a recepteket, persze nem alapjában, csak kicsit.
Itt például egy csipet sót írtak elő a 40 deka lisztből készült tésztához, hát ha annyit teszek bele, meg sem érezni, tiszta ízetlen lett volna az egész. Két nagycsipetet szórtam, de hármat is elbírt volna. A folyadékot pedig sikerült szinte teljesen kifelejteni a műleírásból, ha nem vagyok észnél, valami morzsalékos trutyit állítottam volna elő a kukának.

Azért a fentiek senki kedvét ne szegjék, mondom az igazán takarékos és egyszerű hozzávalókat:
-40 deka liszt, plusz valamennyi megszórni
-2,5 deka élesztó (és tényleg ennyi)
-fél teáskanál cukor
-1 ek. olívaolaj
- (egy csipet helyett) két csipet só
- a töltelékhez bármi, a BNK-recept szerint paradicsom,sonka,mozzarella, meg bazsalikom, de én aprított fűszeres kolbászt és karikázott zöldhagymát használtam, a húsmentes változathoz meg paradicsomot és  trappista sajtot,némi bazsalikommal és borssal.


Fél deci langyos cukros vízben elmorzsoljuk az élesztőt és rászórunk két kanál lisztet, aztán hagyjuk a kovászt kelni, míg szép bugyborékos nem lesz. Nagyobb tálba tesszük a lisztet a sóval,beleöntjük az élesztőt -és én fél deci olívaolajat és fél deci vizet is küldtem rá, különben sosem lesz rugalmas tésztánk, csak morzsalékunk. A deszkához csapkodva jól kigyúrjuk,letakarjuk, meleg helyen megkelesztjük. Közben a tölteléknek való hozzávalókat felaprítjuk, a kolbászt és lepirítottam a hagymával,bazsalikommal, a paradicsomot elkevertem a reszelt sajttal, megsóztam, megborsoztam. 
A megkelt tésztát szépen vékonyra kinyújtjuk és egy nagyobb pohárral korongokra kiszaggatjuk. Kicsit nyújtófával még ellapigatjuk, olívaolajjal vékonyan megkenegetjük, töltelékkel megrakjuk, aztán félbe hajtjuk, mit egy kagylót és vízbe mártott ujjbegyeinkkel körben a széleket lapigatva lezárjuk. Kétszáz fokra előmelegített sütőben úgy 15-20 perc, látni fogjuk, mikor szép pirosbarnás. Isteni finom, sajnos ez az oka, hogy fényképet nem tudok róla mellékelni. Mire előszedtem a gépet, szőrén-szálán eltűnt mind a kb. 25 töltött pizzácska...
 

Zöldborsós laskagombatokány

Ezt a kaját vagy húsz éve csinálom, és nem véletlenül. Gyorsan megvan és nagyon fincsi. Ráadásul imádom a friss laskagombát!
Vettem is a minap úgy negyven dekát, meg előkotortam hozzá a mélyhűtőben mindig lappangó univerzális zöldborsóból egy adagot és nosza.
A gombát kisebb darabokra vágtam, a szárát most fájó szívvel eldobtam, mert időhiány miatt most nem tudtam bajmolódni a tisztításával (pedig jó kis gombaalaplevet csinálhattam volna belőle!). A borsót kicsit előfőztem. Közepes fej aprított vöröshagymát kis olajon fonnyasztottam, rádobtam a gombát és lassú tűzön összepároltam, közben sóztam, borsoztam. A laskának kicsit több idő kell, mint a se íze, se bűze csiperkének. Meghintettem pirospaprikával és felöntöttem egy kis vízzel, s még némi párolás után belekevertem a már majdnem puha borsót. Egy pohár tejfölben egy szolid kanál lisztet elkevertem, ezzel habartam be a gombámat,aprított majorannával meghintettem, egyet kavartam rajta, s kicsit utánasóztam. Tulajdonképpen ennyi. Párolt rizzsel ettük.

 

Mindent bele! -tészta

Vannak a konyhának nehéz napjai... Mikor abszolút nem jut eszedbe semmi főznivaló, de leginkább herótod van még a fakanál gondolatától is... nemhogy még kitalálj valami frappánsat...bevásárlás a Holdban... Na,szóval ezeken a napokon életmentő, ha van ez, meg az a spájzban,hűtőben. Még jobb, ha van spájz a lakásban. Vagy legalább hűtő.

Na szóval, most volt egy ilyen napom és leszögeztem magamban, ez teljesen normális, se dilidokihoz, se depiterápiára nem kell mennem,mindössze az van, hogy besokalltam attól, hogy alig lépek ki a gyerekekkel az iskolakapun, mindkettő kezében egy-egy vaskos,cukros szénhidrátbomba (na jó, nem is, legtöbbször gyümölcs), lenyelik az utolsó falatot és máris azt óbégatják: anya, mi lesz a vacsora? Ilyenkor legszívesebben levágnám az összes táskát a földre: pirítós, az lesz a vacsora! Na!

Milyen jó, hogy még az én irtó vacakul felszerelt háztartásomban is van némi kajakészlet, amiből VALAMIT azért lehet rittyenteni.Szóval kiturkáltam, amit lehet és a következőket találtam:

-tészta

-mirelite zöldbab

-némi sajt

-két paradicsom

-mindenféle mediterrán fűszer

-egy szép kis cukkini

-valamicske baconszalonna, de épp csak hogy

-vöröshagyma rogyásig

-fokhagyma

A tésztát kifőzzük. Közben nekiesünk a szósznak, én az aprított vöröshagymán szalonnát fonnyasztottam, ezalatt megfőtt az előzőleg kis vízben párolódni feltett zöldbab.A szalonnára rákarikáztam a cukkinit, összesütöttem, sóval-borssal fűszereztem. A paradicsomokat apróra kockáztam, hozzáadtam. Fűszereztem friss kakukkfűvel,bazsalikommal,petrezselyemmel. Beletettem a zöldbabot és megszórtam reszelt sajttal. Nagyon finom volt és ami jó, hogy tovább gondolható. 

Variációk:

-padlizsán, gomba, paradicsom

-sonka,brokkoli,paprika,füstölt sajt

-répakocka, paradicsom,füstölt sonka

-kukoricakonzerv,sonka,kaliforniai paprika

u.i.: A kép se csúnya szerintem...

Megvan a legjobb csokitorta!!!

Pszichedelikus találkozás.
Egyszerű kis szerdai sütinek indult, aztán mennyei hedonizmusba torkollt, heves utókönyörgésekkel, hogy naaa, anya, ezt még egyszer!
Ami tök fura, mert amúgy Tejfölös csokoládékuglóf néven jelentkezik A család konyhája című kis A/5-ös sorozatban, a Piskóták percek alatt kötetkében és a tejföl, meg a kuglóf együtt nálam amúgy maximum egy szokásosnál színtelenebb, de kiadós rókázás képében rémlene fel. Brrr.
A recept egyszerűsége és a hozzávalók viszonylag kevés volta viszont legyőzte előítéleteimet, úgyhogy nekiláttam. Ami még a javára szól, hogy ráadásul hamar megvan, munkával és sütéssel együtt 50 perc alatt megoldható a dolog.

Kell hozzá:
25 deka cukor (én 17-8 deka arányban kristályt és barnát tettem bele)
25 deka rétesliszt 
1cs. sütőpor
10 deka kakaópor
1 kisk. szódabikarbóna
0,6 dl olaj
2 dl tejföl
másfél deci víz (nálam inkább kis híján két deci lett)
2 tojás

A sütőt tekerjük 180 fokra (gáz 3-as). Kivajazunk egy kuglófformát (én elkényeztetett módon szilikont használtam). Itt jön a dolog egyik legszebb része: az összes hozzávalót szépen, egymás után egy keverőtálba öntjük,tesszük, szórjuk, verjük és elektronyos habverővel jól összedolgozzuk. Lényeg, hogy a cukor ne sercegjen a fog alatt, szóval kell egy bő öt perc a gépnek, mire egyneműsíti a tésztát. Sima és könnyű lesz, mint egy bárányfelhő.
Mehet a formába, aztán meg a sütőbe, elvileg 35-40 percre, én 40-re hagytam bent és ez lett a befutó. Ha kivesszük, pihentessük tíz percig, sőt még jobb, ha hagyjuk kihűlni, mert így csoda tuti módon bevonhatjuk valamilyen fini csokimázzal. Nálunk kész csokiöntet csurgott rá, ami valami fantasztikusan leszivárgott a tészta hajszálcsövecskéin át a belsejébe (esküszöm, ez már fizika...) és enyhén átitatta, különleges ízzel ajándékozva meg. Mivel a Középsőnek éppen szülinapja volt, kissé kidíszítettük a sütit, ami azt eredményezte, hogy a család kis híján megette a dekort is, némelyeknek mű-ezüstcsillagok lógtak a szájukból... szégyen...
(További alternatívák: vaníliafagyival, tört mandulával megszórva, tejszínhabrózsákkal...)