Nagyszombati kocc

Ezt a blogbejegyzést úgy írom, hogy közben a saját, Nagyszombat délelőtt készített tojáslikőrömből szlopálgatok egy kupicányit.Sikerült, finom is, örülök.Még régebben tettem félre hozzá a receptet, igazából egy évekig gyűjtögetett lefűzős mappás cuccban volt,érdekes módon a tavaszi lakásszépítés címszó alatt gondolták elsózni a gyűjtőmappás izé szerkesztői, s talán nem is volt hülyeség a gondolat, mert bár idén nem zavartam meg a család húsvéti áhítatát egy porszívós brünnyögéses nagytakarítással, a likőr fogyásával egyenes arányban egészen szépnek kezdem látni a lakást...

A recept azért is tetszett, mert nem kell hozzá sok tojás. Más receptek 6-7 tojássárgáját bekebelező likőrszörnyeihez képest ez megelégszik szerény néggyel. A maradék tojásfehérjéket bébiételes üvegcsébe jól lezártam, behűtőztem, a holnap sütni tervezett lekváros mézes kocka tetejére lehet belőle sült tojáshab, ha nem fognak túlzottan keresztbe állni a szemeim és ellátok a sütőig.

Kedvesem papája pálinkát főzet, úgyhogy nálunk mindig van itthon jóféle vegyigyümi, szilva, miegymás. Nagyon mondjuk nem apasztjuk, a vendégeket, szomszédokat szoktuk vele jól tartani, úgyhogy érdemes velünk jóban lenni.:-)) Pálinkát otthon tartani nagyon jó, mert a konyhában egy sor recepthez felhasználható. Például ha hurkát sütök, a Stahl-féle metódus szerint vízzel és pálesszel locsolom meg a megszurkált hurkákat. No, de ne kanyarodjunk el tárgyunktól, mely ugyebár ezúttal a TOJÁSLIKŐR!!!!

Két kanálnyi pálinkát felforraltam a mikróban egy csészében, s elkevertem benne két teáskanál neszkávét. Ez fontos alkotóelem lesz, igazából ettől érzem olyan igazán tojáslikőrösnek, mint tinilány koromban, amikor anyukám az ujját görbítve hívogatott, hogy a hatalmas ruhásszekrénye titkos rejtekében dugdosott orosz tojáslikőrből adjon egy huzatnyit, ha már húsvét van és ha már elértem azt a kort, amikor bekerülhetek a minimális alkoholt már fogyaszthatók globális táborába. Az édes likőrféléket, "körömlakkokat" ekkor szerettem meg...

Megint elkanyarodtam.(veszélyes ez a likőr!!!) Négy tojássárgáját egy mély keverőtálban robotgéppel habosra vertem és négy evőkanál kristály, meg ugyanennyi barna cukorral addig vertem tovább, míg krémes,habos nem lett. A cukornál megint kénytelen vagyok kicsit megállni, a recept csak simán cukrot írt, viszont a későbbi halványbarnás szín eléréséért azt gondoltam, megbolondítom némi barnacukorral is, szerintem jobb lett így, de ha csak fehér cukra van valakinek otthon, nem fog leszakadni az ég.Két deci pálinkát (vagy vodkát, ha van) belelocsolunk, érdemes kóstolgatni,egyensúlyba hozni az ízeket, mert nem jó, ha csak az alkoholízt érezzük töményen. A két decin felül egy laza löttyentésnyit még elbír, hogy azért huzatja is legyen majd fogyasztáskor, de többet tényleg nem javallok, s a bónuszt is csak a legutolsó elemként adjuk hozzá!

 Két doboz, 200 milliliteres spáros tejszín (Milkland termék, középkék dobozos) közül az egyiket külön edényben a robotgéppel félkeményre vertem. (A tejszín viszont lehetőleg ne növényi alapú, hanem habtejszínes legyen!) A másik doboz tejszínt csak úgy folyósan a cukros keverékbe öntöttem. Ha nem vernénk fel a másik dobozt, hanem azt is csak úgy belelöttyintenénk, túlságosan folyós, híg lenne a végeredmény, én kikísérleteztem, a talán legjobb állagot a fele habos-fele folyós mixelésben tudtam elérni. Most kerül bele a neszkávés pálinka, elkeverjük benne és kész is vagyunk.

Tölcséren keresztül szűrtem egy szép,tömbös üvegbe, bedugaszoltam, némi színes raffiával és faállatokkal díszítettem és mehetett a hűtőbe. Elvileg 14 napig is eláll minőségromlás nélkül, de e ponton egy igazi gasztrománnnak már természetesen röhög a vakbele, hiszen ki gondolhatja komolyan, hogy ha elkezdenek rájárni a locsolkodók, szomszédok, holnapra-holnaputánra marad belőle valami egyáltalán????

Szolgálati közlemény

Szepy régi hiátust orvosolt, amikor összerakta az elmúlt évek leginkább a teljesség igényével született gasztroblog gyűjteményét, a kis hazánkban főzőkről-írókról. Van köztük országosan ismert netséf és kezdő blogozó egyaránt és igencsak köszönhető a kezdeményezőnek, hogy a törekvése látta mindegyikben, s nem tett különbséget (lehet, ezért majd a menőktől kap is a buksijára...). Mindenesetre hatalmasan megkönnyítette a dolgát mindazoknak, akik egyszerűen szeretnének keresgélni a honi gasztroblogok között.
Szerény személyem is befért a listába, a bal oldali oszlop alja felé keresgessetek...:-))))
Magyar gasztroblogok

Bazsalikomos grissini (összenyálazás előtt)

A legkisebb ugrifülesnek jön a három és feledik foga és szörnyen nyűgös. Alapjában nem preferálom a bolti kiflik csücskét,bár néha azt is kap, de most sütöttem neki fogzásra egy olasz tésztarudat, amit amúgy is szeretünk. Tojás nincs benne,egyedül az élesztő miatt aggódhattam, de nem mutatkozott baj, a sósat viszont szerette a kicsi. (A fokozatos hozzátáplálás papnőit itt, e ponton fel kell majd locsolni, hogy a gyerek nem almapépet, meg krumplipürét kap,de mit csináljak, ha ezekre rá se bagózik?)
A receptet Ízbolygó írta le egy konyhalapban, sajna a dátum nélkül vágtam ki az újságból, viszont a leírást hűen ide tolmácsolom:

1,7 dl langyos vízben csipet cukorral felfuttattam 1,5 deka élesztőt, majd egy tálban összekevertem a többi hozzávalót: 25 deka lisztet, fél evőkanál sót, 1,5 evőkanál olívaolaj... híján ugyanennyi napraforgóolajat és két teáskanál szárított bazsalikomot. Utóbbiról az a meglátásom, hogy még egy fél kanál bőven elfér a tésztában, hogy még inkább markáns legyen a finom fűszeríz, mert az eredetileg megadott mennyiséggel nekem kevéssé volt markáns. A száraz egyveleghez adjuk az élesztős kutyulékot, alaposan kidagasztjuk, letakarjuk és duplájára megkelesztjük. A sütőt 180 fokra melegítjük. Diónyi mennyiségeket szakítunk ki a tésztából, hosszú szálra södörgetjük a két tenyerünk közt és sütőpapírral kibélelt tepsibe rakosgatjuk le őket, de hagyjunk pár centi helyet köztük! A recept itt azt írja,vizes ecsettel kenjük be és durva szemű sóval szórjuk meg, de igazság szerint így más túl sós lenne, főleg egy gyereknek, így ezt én elhagytam. Nagyjából 15 perc alatt megsülnek,én akkor vettem ki, mikor még világosbarnák voltak.
25-30 darabra számíthatunk a megadott mennyiségből, ha jól sáfárkodunk.

Foto:Le Dolce Delizie

Kelt. Vagy mégsem. De mindenképpen almás csiga

Próbálkozásaim a kelt tésztával számosak és sokfélék voltak eddig. Kaptam anyucitól szuper, sosem deformálódó és örökre szóló kelesztőalkalmatosságot, az kerekből ovális alakot öltött, mielőtt a magasságos edényteremtőjének visszaadta volna műanyag porhüvelyét, s változott közönséges, bolti vacak vájdlinggá, amelyre az istennek sem illeszthető rá a megmaradt szörnylila fedél.
Próbálkoztam azért a továbbiakban is: több raklapnyi frissnek indult élesztő vált óegyiptomi agyagkencévé a hűtő bebarangolatlan rekeszeiben, ahová a megvásárolt élesztőket "majd el ne felejtsem, hogy ide tettem" felkiáltással örök időkre elsüllyesztettem. A hűtőszekrény múmiamentesítése után újabb élesztőadagok érkeztek, sőt, betáraztam a szárított változatból is, ha már korunk annyira preferálja a porított megtestesülést a teveszartól a tyúkhúslevesig. 
És néha értek sikerélmények. Momentán nem tudnék megnevezni egyet sem, vagyis nem emlékszem, de a nagy számok törvénye szerint több, mint száz kísérletből kellett lennie legalább egy pozitívnak, amikor a kelt tésztás cucc olyan lett, mint nagykönyvi másolata. Sőt, még jobb.

De faragtak-e volna oly fából, amilyenből, ha vacak 99 kudarc után leteszek a kelt tészta élvezetéről? 

A Blikk Nők konyha közölte valamikor az alábbi ALMÁS CSIGA receptjét és olyan csábító fotót tettek mellé, hogy elkezdett duruzsolni a kisördög. 
Nekiláttam.

Hozzávalók:
2 deka friss élesztő
5 deka cukor
2,5 dl tej
50 deka liszt, meg egy kicsi a nyújtáshoz
piciny só
3 tasak vaníliás cukor
1 csipet reszelt citromhéj
9 deka vaj + kicsi a formához, vagyis magyarán egy teljes tízdekás vajdarab, na.
1 db tojás (abszolút tojásár-barát verzió!)
5 db alma (nekem csak 3 volt otthon, de működött annyival is)
10 deka mazsola (le kellett volna szaladnom a kisboltba a vicces Tónihoz, de nem volt hozzá ingerenciám, egyszóval mazsola kimaradt. Te ne hagyd ki, úgy finomabb és teljesebb lesz az íze.)
4 tk őrölt fahéj
olaj a kenéshez

Először a kovászt dobjuk össze. Az összemorzsolt élesztőt  1 tk cukorral, 2 ek meglangyosított tejjel és 1 ek liszttel elkeverjük, meleg helyen megnövesztjük. Másik tálba szórjuk a maradék lisztet (én kalandvágytól vezérelve a fém porcukorszórómmal átszitáltam, levegősebb lett), a cukrot, egy tasak vaníliás cukrot, a citromhéjat, a sót. Öt deka vajat megolvasztunk, kicsit hagyjuk hűlni. A lisztes keveréket szépen összedolgozzuk a felfutott élesztővel,a tojással, az olvasztott vajjal és a maradék tejjel, majd az egészet megint kelesszük meg.


Nekilátunk az almareszelésnek (előtte a hámozást, meg a csumázást ne felejtsük el...). A tésztát lisztezett felületen kb.fél centisre kinyújtjuk. Na, itt kezdett először elborulni az agyam, ilyenkor az én tésztáim ugyanis úgy tesznek, mint a verekedős kiskakasok, vagyis összeugranak. Mángorolhatom én akár gyémántos sodrófával is, csak gurgulázik összefelé mind, hiába nehezkedek rá teljes súlyommal, röhögve méretarányosak lesznek egy jobb babaszobaszőnyeggel. Úgyhogy egy idő után feladom és inkább kisebb darabokat hasítok ki, azokat igyekszem rábírni, hogy maradjanak laposak, immár több-kevesebb sikerrel. Megkenem e kinyújtott cafatokat a maradék olvasztott vajjal, megszórom az almával, vaníliás cukorral, fahéjjal és mazsolával (ami ugyebár nem volt, de most vegyük úgy, hogy virtuálisan van...)


A tésztát csigácskákra feltekerjük. Majd próbálnak mindenféle fondorlattal széttekerőzni, de ne hagyjuk magunkat, gyorsan rakosgassuk őket a talpukkal kivajazott tepsibe. (Kisebb, négyszögletes a legtutibb.) A tetejükre is mehet egy kis olvasztott vaj --úgy látszik, ő mai történetünk főszereplője --, majd még egy negyedórás kelesztést engedélyezzünk neki, ami egyáltalán nem lesz felesleges, csodásan kitöltik a tepsit a duzzadó csigák. Kétszáz fokra előmelegített sütőben 5 perc, majd 180 fokra mérsékelve még 15-17 perc -- ennyi kell neki.

Fotó van, de csak a titkosszolgálati módszerekkel elhazudott és letagadott legutolsó példányt sikerült lencsevégre kapni. A többit szemérmetlen sebességgel elhordta a család.

Betti küldte Briginek, azaz a sajttorta

Annyira bírom azokat a kinyomtatott ánégyes papírjaimat, amiket egymásnak küldözgettünk receptekkel! Tiszta gyűrődés és kajapecsét mindegyik, viszont nagy gáz lenne, ha elvesznének, mert ezeket az ételeket nem találod szakácskönyvben, ilyen cetlialapú szájhagyománnyal terjednek a barátnői körben és passz.
Szóval van nekem ilyen bőven, hála az e-mail kornak,amikor simán lehet dobni egy levelet a 320 kilométerre élő egykori osztálytársnak, ugyan dobja már vissza annak a zserbónak a leírását, amit mindig behozott az anyja a szobájába, miközben mi az ágyon léggitározva Nena-nak, meg Kim Wilde-nak képzeltük magunkat...


Az alábbi sajttortát pár napja csináltam meg, mondanom sem kell, egy hasonló sajtcetlin kísért engem háztartásról-háztartásra, olykor becsúszott valamelyik szakácskönyvbe, de most --halleluja, hozsánna és evoé --valahogy előkerült és én nem haboztam. A receptet Betti küldte el Briginek, de hogy hozzám hogy került (minekutána sem Briginek, sem Bettinek nem hívnak), arra még kitartó spanyolcsizmázás után sem tudnék visszaemlékezni...


Hozzávalók: 
25 deka darált keksz
10 deka vaj
egy doboz 25 dekás natúr sajtkrém (a csajok szerint Philadelphia, de szóba került a teszkós termék is, én pedig egy általam sosem látott olasz márkából csináltam meg)
20 deka porcukor
3 tojás
2 csomag vaníliás cukor
ízlés szerint reszelt citrom-, vagy narancshéj, én utóbbit használtam, működött...


A darált kekszet összekevered a vajjal, morzsás elegyet kapsz, de ennek ilyen a természete, ne ijedj meg! Eredetileg kapcsos tortaformába kellett volna egyengetni, de én hosszas konyhaszekrény kipakolás után sem találtam az enyémnek a tányér részét, így hamarjában belepasszíroztam a tésztát a szilikonos kerek piteformámba,abban is tökéletesen megsült. 175 fokra előmelegített sütőben 6 perces elősütésnek tesszük ki (ezalatt kicsit megbarnul, összeáll és megkeményedik), addig összeállítjuk a krémet a többi hozzávalót alaposan kikeverve. A kekszalapra simítjuk és mehet vissza a sütőbe,úgy 20 percre. Gyönyörű sima és krémszerű lesz a teteje, akkor jó, ha a sötétsárga máz körben szélen már kicsit meg is barnul.
Az eredmény? Beleharaptak a vendégek is, és már kérték is el a receptet Bólogattam, hogy naná, majd elküldöm e-mailen...:-)

Újra a fedélzeten!

Kedves Jó Olvasó!


Némiképp elnézésedet kell kérnem hosszú hallgatásomért és most következő, hosszú hallgatásomat indokló, unalmas magyarázkodásomért.
Miután a családon végigvándorolt egy sor tél végi betegség, miután többször támasztottam a konyhapultot lefosott kilométerkőre fektetett leprás zombiként, orrom váladékozásával lehetetlen küzdelmet víva, miután elment, majd visszajött ízlelőbimbóm összes ingerülete, miután kijöttem a kórházból az első bronchitisét produkáló legkisebbel, s miután elkáromoltam magamban az összes vírust, baktériumot és más feneséget, ami még a világon létezik, nos, mindezek után ismét besomfordáltam lakásunk konyhájába. Hogy őszinte legyek,betegen és aggódva egyáltalán nem volt kedvem főzni. Nagyjából mindenki azt evett két hétig, amit és amikor talált. Pattogatott kukoricát, gumimacit, csokigolyót, pirítóst, kinderszeletet, szóval csupa egészséges és boldogságos étket. Még szerencse, hogy nagyjából bádoggal van bélelve a gyomruk...


A tavasz első sugarai aztán nálunk is meghozták a kedvet egy kis főzőcskézéshez.
A hosszú hétvégén vendégjárás volt nálunk, kaptunk egy csomó készételt, viszont kétszer is sütöttem,először is az eddig kimaradt Brownie-t. Köszönet a receptért Cecile konyhájának. Azt írja, a legfinomabb B, amit valaha is kóstolt és ezt készséggel el is hiszem neki, bár azóta sok víz lefolyhatott a Missisippin, lévén a blogbejegyzése 2008 augusztusi... Mindegy, közel négyéves fáziskéséssel is nagyot ütött a cucc, mondom is az elkészítést,mert ismétlés ugyebár a tudás édesanyukája.
 Hozzávalók: 
2 tojás
10 deka liszt (nagyon kevésnek fog tűnni, de ne törődjünk vele)
10 deka barnacukor
fél csomag sütőpor
2 ek holland kakaópor
10 deka étcsoki (én Bocit használtam)
1 kk instant kávé
1 ek víz
1 dl olaj
1 dl tej
1 marék apróra tört dió


Összekevertem a lisztet, sütőport, kakaót egy tálban, egy másikban pedig a felforrósított vízben feloldott kávét az egyenként hozzáadott tojással, cukorral, tejjel,olajjal kutyultam össze és beleszitáltam a lisztes keveréket is. Jó alaposan kikevertem, és 10 cm magas hasáb alakú teflonformába öntöttem át,tetejére szórtam a felaprózott diót, majd a 175 fokra előmelegített sütőben megsütöttem. Cecile szigorúan 18-20 percet ír elő, megmondom őszintén, én elpletykáltam az időt a vendégekkel, így összesen 25 percet töltött a süti a kemencében, de még így is sikerült megőrizni a belső csokis krémességet, nyami... Mivel a hedonizmus örök és vég nélküli, kihűlés után még porcukorral is megszórtam.
Tényleg isteni, 3x3 -as kockákra vágva 12 darab lett, de lábon elkelt öt perc alatt.

A "kerüldelnagyívben" recept

Ugye, hogy minden rendes gasztroblogban csodásan fotózott és TERMÉSZETESEN sikerült ételeket olvasni? 
Na, itt másképp lesz, én szóltam.
Szóval, mi szeretjük a császármorzsát, imígyen ha ideológiailag nem is, de gyomorilag mindenképpen csatlakozva Ferenc József kényes császári ízléséhez. Nem vagyunk extravagáns császármorzsázók, ami alapesetben azt szokta jelenteni, hogy egy óvatlan mozdulattal kiemelünk valamék spár hűtőpultjából két zacskó Gergely féle terméket, amit aztán otthon munkának nem is igen nevezhető mozdulatsorok által készre sütünk egy serpenyőben. Valószínűleg egy pofont lekeverni is bonyolultabb.
Na de.
Azért ez nem illeszthető be ugyebár az egészséges táplálkozásba... vagy mibe...
Szóval ilyenkor a NAGYON ELSZÁNT SZAKÁCS (továbbiakban NESZ) nekiáll s.k. fabrikálni, e-számmentes (haha) alapanyagból, kézzel, szívvel-lélekkel. Talál egy jónak tűnő receptet, amiben ugyan egyórányi kevergetést írnak elő, de NESZ csak legyint: ezek hülyék, maximum a szilvalekvárt kell ennyi ideig őrizni, nehogy már egy vacak császármorzsa ilyen macerás legyen...
Szegény kis naiv. (Sóhaj.)

A Nők Lapja Konyha 2008. őszi száma volt minden bajnak okozója. Abban közölték ezt az első pillantásra egészen vállalhatónak tűnt kis műleírást.
Aszonták: köll fél liter tej, 10 deka mazsola, csipet só, 4 tojás, tíz deka cukor, 20 deka búzadara, olaj/vaj, tetejére lekvár, porcukor.
Gyanakodnom kellett volna? Ugye, hogy nem.

A tejből, sóból, mazsolából, fele cukorral és kis melegítéssel levet rittyentettem, abban duzzadt vagy háromnegyed órát a búzadara, ahogy kell. A maradék cukrot a tojássárgákkal elkavartam, a fehérjéket előírásszerűen felvertem. A három különálló miskulanciából aztán a legnagyobb tálban lett egy szép, folyós, fehér, habos dolog, ezt kellett forró serpenyőben, kis vajon elkezdeni kavargatni. 
Az első negyed óra egészen biztatóan alakult. Hamar eltűnt a folyósság és a habosság, átvette helyét egy összeállni készülő, de még nagyon ragacsos massza. Elsőként vastag aljú, inox serpenyőben csináltam, lassan alakult a dolog, ezért félidőben, türelmemet veszítve átöntöttem egy közönséges teflonba. 
Nem ködösítek: nem volt elég az ígért 60 perc, hogy elérjem a bűvös célt, a kulimász morzsákra esését... Kikavartam pedig a lelkemet, a könyököm beállt, a karom elgémberedett, a derekamat nem éreztem és szidtam bolond fejemet, hogy egyáltalán a világra ellődtem... Végül, 70 perc elteltével azt mondtam: kész, kalap, kabát, ez olyan, amilyen, részemről befejeztem!
A kaja egyébként ízre tökugyanolyan volt, mint a RENDES, NORMÁLIS bolti császármorzsa, csak nem volt morzsás. A célközönség mondjuk ezen apró rendellenesség felett gyorsan átsiklott, egészen szépen termeltek belőle, nem is ártott, a maradék ugyanis másnap reggelre a hűtőben kőkorszaki lelet szerűre keményedett...

Tanulság?
Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul.
Vegyen inkább készet, zacskósan.