Némiképp elnézésedet kell kérnem hosszú hallgatásomért és most következő, hosszú hallgatásomat indokló, unalmas magyarázkodásomért.
Miután a családon végigvándorolt egy sor tél végi betegség, miután többször támasztottam a konyhapultot lefosott kilométerkőre fektetett leprás zombiként, orrom váladékozásával lehetetlen küzdelmet víva, miután elment, majd visszajött ízlelőbimbóm összes ingerülete, miután kijöttem a kórházból az első bronchitisét produkáló legkisebbel, s miután elkáromoltam magamban az összes vírust, baktériumot és más feneséget, ami még a világon létezik, nos, mindezek után ismét besomfordáltam lakásunk konyhájába. Hogy őszinte legyek,betegen és aggódva egyáltalán nem volt kedvem főzni. Nagyjából mindenki azt evett két hétig, amit és amikor talált. Pattogatott kukoricát, gumimacit, csokigolyót, pirítóst, kinderszeletet, szóval csupa egészséges és boldogságos étket. Még szerencse, hogy nagyjából bádoggal van bélelve a gyomruk...
A tavasz első sugarai aztán nálunk is meghozták a kedvet egy kis főzőcskézéshez.
A hosszú hétvégén vendégjárás volt nálunk, kaptunk egy csomó készételt, viszont kétszer is sütöttem,először is az eddig kimaradt Brownie-t. Köszönet a receptért Cecile konyhájának. Azt írja, a legfinomabb B, amit valaha is kóstolt és ezt készséggel el is hiszem neki, bár azóta sok víz lefolyhatott a Missisippin, lévén a blogbejegyzése 2008 augusztusi... Mindegy, közel négyéves fáziskéséssel is nagyot ütött a cucc, mondom is az elkészítést,mert ismétlés ugyebár a tudás édesanyukája.
Hozzávalók:
2 tojás
10 deka liszt (nagyon kevésnek fog tűnni, de ne törődjünk vele)
10 deka barnacukor
fél csomag sütőpor
2 ek holland kakaópor
10 deka étcsoki (én Bocit használtam)
1 kk instant kávé
1 ek víz
1 dl olaj
1 dl tej
1 marék apróra tört dió
Összekevertem a lisztet, sütőport, kakaót egy tálban, egy másikban pedig a felforrósított vízben feloldott kávét az egyenként hozzáadott tojással, cukorral, tejjel,olajjal kutyultam össze és beleszitáltam a lisztes keveréket is. Jó alaposan kikevertem, és 10 cm magas hasáb alakú teflonformába öntöttem át,tetejére szórtam a felaprózott diót, majd a 175 fokra előmelegített sütőben megsütöttem. Cecile szigorúan 18-20 percet ír elő, megmondom őszintén, én elpletykáltam az időt a vendégekkel, így összesen 25 percet töltött a süti a kemencében, de még így is sikerült megőrizni a belső csokis krémességet, nyami... Mivel a hedonizmus örök és vég nélküli, kihűlés után még porcukorral is megszórtam.
Tényleg isteni, 3x3 -as kockákra vágva 12 darab lett, de lábon elkelt öt perc alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése