Az én szerelmem, aki életemet hol lépes mézzel, hol borecettel fűszerezi, egyre többet legyeskedik a konyhában. A mosogatót és a felmosófát gondosan elkerüli, csakis a serpenyők és fűszerszámok meghódításán ügyködik, s nem is reménytelenül. Ha levetkezi vészes akkurátusságát és merevségét, ami egyelőre arra készteti, hogy a sótartó üvegből is külön kiskanállal szedjen ki egy csipet sót az ételhez (voááááááá!!!!!!), akkor egészen ügyes konyhai kisinas válhat belőle. Aprócska gond, hogy ő a főszakács akar lenni, mondok, ám legyen. Teher alatt nő a pálma.
"Ma én főzök, cicám!" tipusú szárnypróbálgatásainak újabb ékes bizonyítéka egy étel, aminek szerintünk nincs is neve, elkereszteltük hát jobb híján Bátor tésztasátornak. Darált sertéscombot, spagettit, olajat, gombát, hagymát és zacskós salátát vett hozzá, utóbbi nevét nem tudtam feljegyezni a kíváncsi utókor számára, mivel a főszakács a zacskót visszavonhatatlanul elemésztette valahová, annyi biztos, hogy Julienne-re vágott sárgarépa és valami zöld cafrang is volt benne, zöldsaláta örvén.
A hagymás alapon elkészített pörköltösített húshoz pirított gombát kevert, majd a salátát, emlékei szerint azzal már nem főzte túl sokáig, amiért külön dicséretet is kapott, hiszen így ügyelt valamelyest a vitamintartalom megőrzésére. A fűszerezés basic szinten történt sóval, borssal, kis lepirítással kellemesen összeértek a dolgok, s mint kiderült, vagy két kanál paradicsompüré is beleesett valahogy, ami látványra nem került elő, ízben viszont érződött, de csak éppen hogy.
Némi sajtot reszelve azért kíván az étek a tésztára halmozott ragu zenitjén, de anélkül is el fog fogyni.
Mert bátor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése